Buckalakó

Igaz, a karácsonynál se tartunk, de időhiány miatt úgy gondolom, ideje összegeznem ezt az évet. Nem volt rossz termés, bár az Oscar-mezőny sokkal gyengébb, mint ami tavaly volt.

Filmek

10. Őrült, dilis, szerelem (Crazy, Stupid, Love)
Miért? Mert egy hihetetlenül szórakoztató vígjáték, van benne Ryan Gosling és egy rakat jó duma. 
Mi a legemlékezetesebb? David Lindhagen.

9. Forráskód (Source Code)
Miért? Olyan, mint a Hold és a Toyota. Egyszerű és nagyszerű.
Mi a legemlékezetesebb? A finálé.

8. X-Men: Elsők (X-men: First Class)

Miért? Egy vérbeli képregénymúvi, méltó a franchise-hez, jó színészek, zene, jó film.
Mi a legemlékezetesebb? Farkas-cameo.

7. Melancholia
Miért? Lars von Trier egy csodálatos egzisztenciális drámát hozott létre Kirsten Dunst és Charlotte Gainsbourg segítségével.
Mi a legemlékezetesebb? John Hurt apró, de energikus szerepe.

6. Hanna
Miért? Joe Wright eddig csak három filmet rendezett, de mind: stílusos, egyedi, ütős, értékes. A Hanna beállhat a sorba, bár nincs benne Keira, a CB zenéje mindent kárpótol.
Mi a legemlékezetesebb? Szinte az összes akció-jelenet.

5. Shame
Miért? Steve McQueen képzőművészből rendezővé avazsálódott, az Éhségben berobbant, ezzel pedig biztosított. Michael Fassbender pedig kora egyik legjobbja.
Mi a legemlékezetesebb? Fassy minden mozzanata.

4. Never Let Me Go
Miért? Egyszerű, szépséges és szívbemarkoló.
Mi a legemlékezetesebb? Szintén a finálé.

3. A hatalom árnyékában (The Ides Of March)
Miért? Számomra az év legnagyobb meglepetése és legjobbja is egyben. Feszült, korrekt, érdekes film, zseniális színészi alakítások.
Mi a legemlékezetesebb? Mikor Steve elindul Duffyhoz. Mintha a Drive-ban lennénk.

2. 127 hours
Miért? Egyértelműen kedvenc a 2011-es Oscar-mezőnyben. Bang.
Mi a legemlékezetesebb? James Franco kar nélkül, de Sigur Rós-szal.

1. Drive
Miért? Tetőtől-talpig egy csoda.
Mi a legemlékezetesebb? Ryan Gosling zseniális minimalista játéka.

Futottak még: Jane Eyre, Easy A, The Sunset Limited, The Artist, The Fighter, The Social Network, HP 7/2, Moneyball.

Nagy kérdés, hogy a Blue Valentine-t ide számítjuk-e. A hazai bemutató ugyanis 2011-es, de maga a film 2010-re tehető. Ha beleszámoljuk, akkor bezony a lista egyetlen vígjátéka kiesik, és a csontig hatoló naturalizmus az első helyezett idei listámon. Valamint sajnos a Tree Of Life-ot nem sikerült megnéznem, pedig Malick nagy kedvencem, és biztosra veszem, hogy a filmnek itt a helye.

___________________________________

Színészek

5. James Franco (127 hours)
4. Tommy Lee Jones (The Sunset Limited)
3. Jean Dujardin (The Artist)
2. Ryan Gosling (The Ides Of March, Drive)
1. Michael Fassbender (Shame, A Dangerous Method, Jane Eyre, X-men: FC)

Színésznők

5. Tilda Swinton (We need talk about Kevin)
4. Charlotte Gainsbourg (Melancholia)
3. Meryl Streep (The Iron Lady)
2. Kirsten Dunst (Melancholia)
1. Glenn Close (Albert Nobbs)

___________________________________

Filmzenék:

Trent Reznor & Atticus Ross - The Girl With The Dragon Tattoo; The Social Network
The Chemical Brothers - Hanna
Rachel Portman - Never Let Me Go
Henry Jackman - X-men: First Class
Cliff Martinez - Contagion, Drive

___________________________________

Az év legkellemesebb meglepetése: The Ides Of March
Az év legnagyobb csalódása: A majmok bolygója - Lázadás; The Help
Az év legviccesebb filmje: Crazy Stupid Love; Easy A
Az év legrosszabb filmje: Az utazó
Az év legjobb poénja: David Lindhagen...
Az év legmegrázóbb filmje: Melancholia

A legjobb látvány: Melancholia
A legjobb vágás: Hanna

Szerintem az év rendezője pedig  Joe Wright.

Rengeteg bejegyzésem elveszett a freeblog egyik zavaránál, így kicsit pihentetem a blogot, majd mindent bemásolok újra  - 3 hónap munkáját - és újraindítom a dolgokat. Bejelentették a GG-jelölteket, én Ryan Goslingért szorítok, ti?

Az utóbbi napokban volt időm zenét hallgatni, így pár szempont alapján lerendezek néhány zenei albumot.

Slipknot - All Hope Is Gone 2008
műfaj: nu-metal
szocialitás: gyengusz
alapvető dolgok: nagyon jó kis album, az egyik kedvenc metál együttesemtől. Hangzása ha kell, zúzós, ha kell, lágy és könnyeztető. Minőségi, ám nagyon rétegzene!
legjobb szám(ok): Snuff - az említett könnyeztető, érzelmes, mégis erőteljes; Gehenna - üt!
leggyengébb szám(ok): Sulfur
értékelés a maga nemében: 9/10
értékelésem: 8/10

How to Destroy Angels EP 2010
műfaj: post-industrial
szocialitás: undergroundosoknak jó
alapvető dolgok: zseniális, a NIN stílusát felhasználva egy kábulatos, space hangulatú zene, Mariqueen Maandig lágy suttogásával vegyítve, valódi extázis. Zeneileg, szövegileg is OK!
legjobb szám(ok): The Space in Between - az első track a hat számos EP-ről, zavarbaejtő.
leggyengébb szám(ok): The Believers
értékelés a maga nemében: 8,5/10
értékelésem: 9,5/10

Marlango - Life in the Treehouse 2010
műfaj: pop/jazz, folk
szocialitás: jó
alapvető dolgok: nagyon kellemes, nyugtató muzsika a spanyol trió jóvoltából, Leonor Watling hangja erőteljes, ám a hangszerelést mindig eltalálták. 
legjobb szám(ok): You Won't Have Me - itt teljesedik ki Watling hangja, country és jazz; Thank Someone Tonight - a léleksimogatás legmagasabb szintje.
leggyengébb szám(ok): Play Boy Play
értékelés a maga nemében: 7,5/10
értékelésem: 8/10

Nine Inch Nails - Pretty Hate Machine 1989
műfaj: industrial/dance
szocialitás: közepes
alapvető dolgok: a valaha készült egyik legjobb album! Ugye én NINfomán vagyok, és az egyik legjobb NIN lemez, a legelső, még a Halo1-el.
legjobb szám(ok): mind, de kiemelnivaló a Terrible Lie, Sin, Something I Can Never Have.
leggyengébb szám(ok): Ringfinger
értékelés a maga nemében: 10/10
értékelésem: 10/10!!!

NIN - The Downward Spiral 1994 
műfaj: industrial
szocialitás: gyenge
alapvető dolgok: hú.. baszott jó album, szintén az egyik legerősebb, a NIN talán legnagyobb slágereivel, a Closerrel és a Hurttel. Zseniális!
legjobb szám(ok): az említettek mellett: Heresy - a valaha készült egyik legjobb dal az együttestől; March Of The Pigs; Piggy.
leggyengébb szám(ok): Ruiner
értékelésem a maga nemében: 9,5/10
értékelésem: 10/10

Marilyn Manson - Antichrist Superstar 1996 
műfaj: industrial metal
szocialitás: nyista
alapvető dolgok: kemény, egyedi és korszakalkotó. A zúzos basszus és Manson üvöltése mellett felcsendülnek igazi fülbemászó dallamok - az Istenem, Trent Reznor, és maga Manson jóvoltából.
legjobb szám(ok): Mister Superstar, Demorfography, Little Horn.
leggyengébb szám(ok): Wormboy
értékelés a maga nemében: 9/10
értékelésem: 8/10

Muse - Black Holes and Revelations 2006 
műfaj: alternatív, neo-progi.
szocialitás: nagyon jó
alapvető dolgok: mesteri vegyítése az elektronikának, a rocknak és a popnak. Igazi profi muzsika.
legjobb szám(ok): Map of the Problematique; Take A Bow. A komplexségük miatt.
leggyengébb szám(ok): Soldier's Poem.
értékelés a maga nemében: 9/10
értékelésem: 8,5/10

Paramore - Riot! 2007 
műfaj: alternatív rock, punk
szocialitás: közepes
alapvető dolgok: néhol-néhol átlagosságba folyó, ám még mindig igényes rock zene, egy nagyon kedvelt együttestől.
legjobb szám(ok): Crushcrushcrush; Misery Business; Fences
leggyengébb szám(ok): Born For This; Hallelujah.
értékelés a maga nemében: 8/10
értékelésem: 7,5/10

Múlt hét hétfőn volt hozzá szerencsém, harmadszorra, ugyanakkora sokkot és röhögőgörcsöt okozva, mint előző alkalmakkor.

A történet közepén két bérgyilkos áll. Egyiküket megbízta a főnök, hogy nyírja ki a másikat, mivel az véletlenül megölt egy kisfiút az első (és valszeg utolsó) bevetésén. A főnök Bruggebe küldi őket, hogy a Colin Farrell alakította csávóka még életében utoljára lásson valami szépet. Hát egy színésznőcskén kívül más nem nagyon fogja meg.
A színészeket részletezném. Brendan Gleeson fantasztikus, úgy ahogy van. Colin Farrellt Az új világ (csezd meg, emlegetem bejegyzések óta, ígérem, valamikor végre posztolok róla) imádom, itt is megállja a helyét, Ralph Fiennes az Ralph Fiennes, Clémence Poésy pedig kellemes meglepetéssel szolgál, szívesen látnám még másol is a Harry Potter négyen kívül.

McDonagh debütja egyszerűen rohadt jó. Fekete humor a javából, ezzel együtt értelmes történetvezetés és drámai jelenetek, mindenből egy kicsi, ettől lesz olyan, amilyen. A rémes Erőszakik fordítástól eltekintve 2008 egyik legjobbja.

9,5/10

..akkor Nicholas Sparks és az Éjjel a parton.

Ez a filmecske még májusban jött le a torrentemmel, unalmamban James Francoban akartam gyönyörködni, hát sajnos e szándékom csak rövid ideig válhatott be.
Főszereplőnk egy válás küszöbén álló középkorú anya, aki egy ilyen vendéglátós nyaralóban marad pár napra, egy vendég miatt, aki véééletlenül egy jóképű elvált középkorú orvos, akinek lelki problémái vannak és ugyanazt a zenét szereti, amit ő! Hűha!

Diane Lane sajnos megmarad romantikus színésznőnek, de John Cusackkel valahogy jobban bírtam a Kutyátlanok kíméljenekben (az úgy egy erős 7es, 8as). Partnere ezúttal Richard Gere, aki hozza a nők álmát, úgy, ahogy szokta. Ezzel a filmecskével visszataszítottam magam Az új világ utáni katarzisból a tudatba, hogy ki nem állhatom a romantikus filmeket! Terrence Malick nem is romantikus, inkább érzelmi és lírai orgazmusa elhitette velem, hogy el tudom viselni, de mikor az itteni két főhősünk áh nem akarom részletezni. James Franco nagyon kicsit szerepel, nagyon helyes, szóval azért érdemes volt végigkínlódni miatta a filmet. Akik szeretik a műfajt, ajánlom!

5/10

A Vágy és vezeklés az egyik legjobb romantikus film, amit valaha láttam.

Hát. Nem is tudom, hol kezdjem. Joe Wright 2008-as alkotásával lehet, hogy túl elfogult vagyok, de engem Az új világ  óta egyetlen romantikus film sem ragadott el. Az új világ meg egyszerűen zseniális volt, de most nem erről van szó. Ez egy feldolgozás, az Atonement c. 2001-es sikerkönyvé. Oscarra, BAFTA-ra és Glóbusz majonézre is jelölték, sajnos vagy nem sajnos csak egy díjat kapott, amit mondjuk nagyon megérdemelt, a filmzenéjét. A majonézesek pedig neki adták a legjobb drámát, hála isten.

Történetünk a II. világháború előtt kezdődik, egy brit nagyképű arisztokrata családhoz van szerencsénk. A 13 éves Briony a film elméleti mesélője, akinek minden valószínűséggel tetszik a gondnok Robbie, aki azonban nővérével, Ceciliával folytat viszonyt. Ojjé, kavarás felsőfokon? Nem, de többet a történetről nem szabad elmondani, mivel eléggé arconcsapnak minket a fináléval, Vanessa Redgrave jóvoltából.
Az egész nagyon érdekesen kezdődik, korhű ábrázolással, Wright nagyon jó arányérzéke tanúskodik végig a 130 perc alatt. A háborús jeleneteknél, úgy 1:13 körül egy kissé lapul a dolog, de aki végig tudta nézni Az új világot, az ezt mindössze pár pillanatnak érzékeli (most magamra céloztam), hisz ezután a világháború fantasztikus és romlott ábrázolása mindeért kárpótol.
A világ Saoirse vagy hogy is hívják nevű skót színésznőcskéért volt oda, valóban, jól játszotta a kis dögöt, de ez a kislány engem a Houdini óta taszít, megkoronázva ezt a Komfortos mennyországgal. Na de nem baj, unszimpátia ide vagy oda, van jövője a szakmában. Személy szerint a két szerelmestől voltam elájulva, Keira Knightley minden pillantásában benne volt egy fél világ, főleg a film vége felé, óriásit nőtt a szememben ezzel az alakításával. James McAvoy pedig az egyik kedvenc színészemmé nőtte ki magát, szép lassan, az X-men előzmény és a Wanted óta, a malacozás és a Stephen Fry komédián keresztül, ez a film tette a pontot a mondat végére. Annyira jó az arcjátéka és annyira szépen tud sírni (szegény Ben Affleck tanulhatna), hogy igazán méltathatták volna valami díjacskával, csak sajnos (a zseniális Vérző olajos) Danny Day Lewis mellett esélye nem volt az Akadémiánál. Szóval, meglepődtem, már a második romantikus film tetszett és már a második romantikus film lőtte be magát a kedvenceim közé.

10/10

Kivégeztem Aronofskyt.

Az egyik kedves rendezőm legelső munkája ez, és talán majdnem a legjobb is. Egy szintű a Pankrátorral (egy nagyon erős 9-es), és igaz, a Fekete hattyúra annak idején, már több mint fél éve maximális pontszámot adtam, az egy hajszállal gyengébb, mint például ez itt. Darren legjobb munkái pedig egyértelműen A forrás és a Rekviem egy álomért (az előbbihez és a Pankrátorhoz a közeljövőben írok posztot).

Max matematikus. Kissé paranoiás és teljes mértékben unszociális, egész nap a gépe előtt keresi a matematikai mintákat a tőzsdében. Aztán találkozik egy 216 jegyű számmal, amit a számítógépén hibának észlel. Később, mikor régi tanárával beszélget, aki a Pí keresésére áldozta fel szinte egész életét, ledöbben, mert a prof szintén egy 216 jegyű számú hibát lelt felfedezni a kutatása során. Később jönnek a rabbik, akik egy zsidó rendszerben keresnek egy 216 jegyű számot. Nem spoilerezek.

Főszerepben a fantasztikusan alakító Sean Gullette, mindent tökéletesen éreztet, a fejgörcsöket, mikor gondolkodik, mikor megvilágosul. A professzor szerepében szintén hatalmas játékot levezénylő Mark Margolis. A rendezést dícsérhetném sokáig, ahogy a párbeszédeket és a monológokat is. Darren Aronofsky egy azok közül, akik még igazán művészetet képviselnek a filmiparban!

9/10

Matthew Vaughn (Csillagpor, Ha/Ver) + McAvoy + Fassbender + Marvel = királyság.

Már két hete volt szerencsém ehhez a filmhez, ma újból megnéztem moziban, de csak most ért be a kritika, majdnem a legjobb X-Men filmhez. Matthew Vaughn-t illik továbbra is figyelemre méltatni!

A sztori a jó öreg marvel képregényen alapszik, a már elkészült trilógia (ha jól tudom 99, 02, 05) előzménye. Volt már egy X-Men előzmény, Farkas karakteréhez idomítva, és ezt a filmet eredetileg Magneto régi éveinek megteremtésére tervezték, ám végül belevonták az Eric-Charles konfliktus kezdetét. Nagyon okos döntés volt.

Két főszerepre nem is találhattak volna jobb embereket, de a végére hagyom dicshimnuszomat. Végre egy igazi képregényfilm, ami megőrizte az előbbi X-Men filmek hangulatát, ám Vaughn lazasága, kissé gyermeteg stílusa kellett ahhoz, hogy egy ilyen jó dolgot összehozzanak. A zene kolosszális, és én szentül meg voltam róla győződve, hogy James Newton Howardnak köszönhető - de nem. Henry Jackman egy új arc még errefelé és előszeretettel használta Howard hangzatmeneteit és hangszerelését - elnézzük, mert nagyon ütős lett.

A szereplőkről: January Jones kissé nevetséges, Kevin Bacon pedig szokatlan, de remek gonosztevő. A mutánstanoncokat alakító színészekkel nem vagyok kibékülve, ám Jennifer Lawrence mint mindig, jól alakít és nem az a tipikus 'csak a seggemért vagyok ebben a filmben' típus. És jöjjön a vastaps Michael Fassbendernek, aki szintén mindig jó, de itt újra megmutatja, hogy milyen érzelmesen tud játszani, és ebben remek partnere James McAvoy (szeressük!), aki szintén hihetetlen arcjátékot vezényel le - szinte övék a show, de azért nem csak rajtuk múlik, hogy ennyit adok. Végre egy igazán jó mozi és képregényfilm!

8,5/10

Legközelebb is szívesen látnék egy ilyen filmet.

Még tegnap láttam, a Nina Dobreves Költő és a The Sunet Limited után (az előbbi úgy 7-8 pont, az utóbbi az elmúlt két hónap alatt látott legjobb filmek közé tartozik). Régóta szemeztem vele a tékában, és hát kisikeredett hozni. Fantasztikus!

Adott négy főszereplő, Dan (Law) párja Alice (Portman), Anna (Roberts) pedig Larryvel (Clive Owen) van. Egy elég érdekes szerelmi négyszöget követhetünk végig, mindenki mindenkivel, ám jóval összetettebb ennél a film.

Mike Nichols (igeeen, a Diploma előtt rendezője) kezei alatt készült ez a remekmű, humoros, komplex, életszerű, őszinte. A színészekről pedig külön kis bekezdést szeretnék nyitni, mivel egytől egyig megérdemlik.

Julia Roberts a főszerepben elég ügyes, bár sosem kedveltem (egyébként is van egy örök dühöm vele szemben a 2001-es Oscar-díja miatt, Ellen Burstynnek kellett volna megkapnia), Clive Owen eleinte zavaróan Steven Seagal arcjátékkal szerepel, ám a film felétől kezdve megmutatja, milye van, őrült, perverz és undorító férfi szerepében. Aztán jön Jude Law, aki nagyot nőtt a szememben ezzel az alakításával. Az elején átkapcsoltam feliratra, mivel nem bírtam elviselni imádott Kaszás Gergőmet egy unszimpatikus figura hangjaként, és nézzenek csodát - az utolsó negyed órára visszakapcsoltam. Na, amit Law és Natalie Portman lezavar a film alatt.... Ilyen érzékeny alakításokért érdemes filmet nézni! Megható, erőteljes, minden rendben volt, örülök, hogy újra nagyon jó filmekhez van szerencsém.

10/10

Guy Ritchie Blöffje.

Aki ismeri a brit rendező filmjeit, tudja, hogy a történetet itt nem lehet összefoglalni, és Almodóvar szavaival élve egy filmnek nem jó elmesélni a történetét, a filmet látni kell, teljes egészében. Lényeg lenne annyi, hogy van Török, aki füzletet köt Bunkóval, aki illegális boxmeccseket szervez, és a Török emberének ki kell esnie a negyedik menetben. Az a gáz, hogy a Török haverja, Tommy elmegy lakókocsit venni a romákhoz, ahol a verőembernek szánt Babát kiüti egy cigó csávó, Mickey. Így Mickey megy a Bunkó meccsére, de ő meg kb 5 másodperc után megnyeri a meccset. Gáz. Meg van gyémánt rablás, Négyujjú Frankie, jenki gengszter, orosz fegyverkereskedő.

Guy Ritchienek talán ez az egyik legjobb filmje, na meg A ravasz, az agy és két füstölgő puskacső. Valami hihetetlen röhejes, tökéletes brit gengszter film hangulat, Jason Statham a török szerepében remekel, de van nekünk Brad Pittünk (basszus tényleg megszerettem) meg a brigádja, akik olyan szlenget levágnak, hogy csak nézni lehet. Na meg külön dícséret a magyarhangjának, szeretett Kaszás Gergőmnek. Egyébként fantasztikus még Benicio Del Toro is (jó, ő mikor nem?), mint a négyujjú csávó, akinek levágják a kezét és hurcolják össze-vissza, Boglárka kutya is aranyos, és feltűnik még Dennis Farina, Vinnie Jones, meg még sorolhatnám. Remekmű.

9,5/10

*Anukája, a cigányok nem tudják kiejteni az ny-t és a ty-t, kuta, anuka.

Jaj de szeretjük Sean Pennt!

A film egy brutális gyilkosságról szól, egy nyolc éves kislány megerőszakolnak és megölnek. A már-már félig a nyugdíjában levő nyomozó , Jerry (Nicholson) megígéri a lány anyjának, hogy előkeríti a gyilkost. Le is tartóztatnak egy indiánt, aki szellemileg visszamaradott és egy fiatal rendőr hatására vallomást tesz majd főbe lövi magát. Jerry biztos benne, hogy a gyilkos még szabadon van.

Sean Penn az a színész, akinek jól esik a jelenléte egy filmben. Legalábbis nekem nagyon. Néha-néha rendez is, bár még nem volt szerencsém a (ha jól tudom) 4-5 filmjéhez, amit a kamera mögül irányított, most bepótolhatom, mert az egyik kedvenc színészem. A The Pledge pedig egy kurva jó film.

Igazi krimi, Jack Nicholson zseniális alakítást nyújt. A szálak rendben vannak, érdemes figyelni a cameókat: Benicio Del Toro az indián szerepében nagyon meggyőző, Patricia Clarkson az édesanya, Helen Mirren a pszichológus, és hogy a végére hagyjam Mickey Rourke is kb egy percet szerepel a filmben, de valami hátborzongatóan jól.

9,5/10

Lars Von Trier sokkol kétszereplős lelki terrorjában.

A filmben mindössze két szereplő van: a férfi és a nő. Meg a kisgyerek, aki elég hamar kinyiffan. Mivel a pár lefekszik, közben a kisgyermek kisesik a párkányról és meghal. A férfi pszichológus, és úgy dönt, felesége szörnyű állapotán maga segít. Elviszi egy faviskóhoz, amiben még tavaly nyáron nyaralt együtt a nő és a gyerek. A férfi szembesíteni akarja őt a félelmeivel, de később minden összezavarodik. Legalábbis számomra összezavarodott.

A két főszerepben: Charlotte Gainsbourg és Willem Dafoe. Mind a ketten parádésan alakítanak, a film nélkülük nem lenne ennyire feszült hangulatú. Művész Uram megint erős érzelmi határaimat feszegetve vezeti a filmet, bár a Táncos a sötétben kiemelkedően jobb film, ez szintén nem piskóta. Viszont érthetőek a szélsőségek is, amit kiváltott - nem mindenki vevő arra, hogy minden harmadik percben szex van, hogy Charlotte levágja a saját nemi szervét, hogy van pár perc, mikor zene nélkül Dafoe csak bámul a semmibe - de ez jelenti azt, hogy egy valódi művészfilmmel állunk szemben. Akinek nem tetszik, egészségére, de engem megfogott. Nincs ajánlva mindenkinek.

9/10

Politikai thriller Kínából.

Adott egy újságíró, 1941-ben, aki Berlinből Shanghaiba megy, az egyetlen városba, amit eddig nem foglaltak el a japánok. Miért? Mert egy barátját (egyébként amerikaik) megölték. Ott az Úriember (John Cusack) megismerkedik egy rejtélyes hölggyel, aki történetesen egy  jó barátjának a felesége, Anna (Gong Li), és akivel valami nem stimmel.

John Cusack egy szimpatikus és nem utolsó sorban jó színész. Elhiszek neki mindent, hogy ő egy semleges jenki újságíró. Sajnos csak kisebb szerepben tűnik fel a Winchester papa-Danny, azaz Jeffrey Dean Morgan, akit kicsit szerettem volna többet látni. Gong Li nem tud teljesen pozitív lenni, minden filmjében benne van a csinga, de pont ezért szeretem. Különleges. Ken Watanabe pedig minden filmjében szimpatikus, itt is elég nehéz elképzelni rossznak, de újra csodálatos alakítást nyújt, mint Az utolsó szamurájban. Mellékszerepekben is igen hiteles mindenki.

Egyébként a filmet Mikael Hafström rendezte, akitől egy szintén jó kis film jött ki John Cusackkel, az 1408.

Nagyon jó.

8,5/10

Duncan "David Bowie fia" Jones második filmje.

Egy férfi felébred egy vonaton. Vele szemben egy nő. Jön egy faszi, leönti kávéval. Teljesen összezavarodik, idegen arcok, és ráadásul egy idegen testben van. 8 perc múlva pedig felrobban. Később kiderül, hogy ő egy katona, és egy program, nevezetesen a Forráskód része. Újra és újra vissza kell mennie, hogy megtudják, hol volt a bomba az azelőtt nemrég felrobbant vonaton.

Kellemes csalódás volt. Egyszerű, kevés effekt, kevés ámítás, és pont ettől jó. Főszerepben Jake Gyllenhaal, aki állja a helyét, Michelle Monaghannel együtt. Valamint Vera Farmiga, aki az Egek urában is lenyűgöző volt, megint egy érzelmekkel teli, hiteles alakítást nyújt.

Mindenképpen elgondolkodtató mind a film témája, mind az, hogy lehet kevesebb gázsiból is jó filmet kihozni. Igaz, egy internetes fórumon 9et adtam, így pár hét után biztosabb vagyok ebben:

8/10

Luc Besson 94es kultusz filmje, a Léon, a profi.

Tehát Léon egy bérgyilkos. Nem törődik senkivel és semmivel. Az ő szomszédságában lakik egy hogy is mondjam gázos família, akiket le is gyilkol egy korrupt rendőr egy drogügylet miatt. Egyedül a kis Matilda éli túl, akit Léon a szárnyai alá vesz.

Főszerepben a kőarcú francia színész, akit imádok - Jean Reno. Szívmelengető pillanatai vannak a már itt is gyönyörű és erős érzelmi faktorral rendelkező Natalie Portmannel. Igazán humoros az egész film, szinte minden jelenet kultszagú, a virágocska, a tej, a szemüveg, a sapka. Na meg hogy ki ne hagyjam a filmet koronázza még Gary Oldman, aki sokkoló, de bravúrosan.

Tényleg jó film, igazi francia humorral és jó színészekkel.

10/10

Jaj!

Nagy bizalommal ültem le ehhez a filmhez, na régen láttam horrofilmet, borzongjunk kicsit, lesz Jensen Ackles is. Hát nagyon unalmasra sikeredett.

Lényeg annyi, hogy egy bányász csávó kiirtotta a fél várost, aztán 10 év múlva azt hiszik, hogy újra jön, mivel szétveri az agyakat, szíveket tép ki valaki. Figyeljetek, erről ennyi elég, tényleg gyatra az egész.

A színészek elég átlagosan hozzák a dolgukat, a seriffet alakító srác még egész jó, de a film végig rohadt unalmas, nem történik semmi, vágják a fejeket, a beleket, de nem remegek meg, nem lepődök meg, (velem lenne a baj?) igaz, Jensen kiérdemelte a bronzérmet kedvenc kis sztárpasijaim rangsorában (J Letót senki sem dönti le trónjáról), még az ő pofikája sem tartott ott, pörgetnem kellett párszor.

A film vége a klisés horror álzárlat - vége, azt hiszik meghal - DE NEM! Hű! Lepődjek meg??

4/10

Ezt a filmet besoroltam 2010 legjobbjai közé még tavaly nyáron volt hozzá szerencsém felirattal, hát nemrég dvd-n is megnéztem, szinkronnal. Jaj!

Dave komolyan egy átlagos gyerek. Nem a filmklisé, hogy átlag srác/lány, aki viszont különleges, csak ezt senki sem tudja. Dave tényleg nem különleges. És egy nap úgy dönt, megpróbálja, talán lehet belőle szuperhős. Hát jönnek a dolgok egymás után.

Főszerepben Aaron Johnson, tökéletes átlagos, bugyuta és kretén. Mellékszerepekben a fantasztikus és emlékezetes Chloe Moretz, azaz Hit Girl, na meg Big Daddy a minőverőCageünk. Mark Strong ismét zseniálisan alakít. A magyar fordítás rémes, valamint a szinkron is elég lightosra sikeredett, kick-ass ha/ver; hit girl kis dög; big daddy pedig vérprofi lett. A vörös pára az jó úgy ahogy vagy, idióta.

Rohadt jó zenék (The Pretty Reckless, The Prodigy, a hallott számokra lejjebb is olvashattok), Matthew Vaugh újra nagyon jó, mondjuk őt a Csillagpor és a Torta filmek óta imádom.

9/10

Ezt a filmet még vasárnap láttam, de így szülinapom alkalmából írok róla egy hosszú posztot.

Lars Von Trier musical-drámája. Vegyük a történetet: a Csehszlovákiából bevándorló özvegy Selma egyszerű gyári munkás, van egy kisfia. A családjában örökletes szembetegség áll fenn, a kisfiúnak egyenlőre csak szemüveg kell, de Selma szinte már teljesen vak. Viszont az élete a zene, musical, na meg a kisfia. Hogy ő neki ne kelljen megvakulni, szorgosan gyűjtögeti a pénzt a kisfiú műtétjére, de az ő állapota pedig drasztikusan romlik. Egyedül a gépek működésének ritmusa és a zene ad számára örömöt.

Full kézikamerával van felvéve a film, ami elsőre furcsa, de aztán nagyon jó hangulatot ad. Figyeljetek, én úgy ültem le ezt nézni, hogy új kedvencem, Björk vajon milyen színész, na lesz valami kis musical. Ez nem egy kis musical. (Jöjjön egy kis rizsa) Engem személy szerint eddig egy dolog siratott meg, a Buffy, the vampire slayer 7. évadjának utolsó előtti előtti része, Spike monológja kb 31 percnél. Ez tavaly másjuban történt, de engem nem szoktak meghatni filmek, főleg nem könnyekig. A táncos a sötétben utolsó tíz perce alatt folytak a könnyeim, mint a vízfolyás. Björk a főszereplő, tökéletesen alakít, annyira természetes, naiv, tündéri, egyszerű, tesze-fosza, tehetséges. Imádom. Mellékszerepekben szintén zseniális alakítások: Catherine Deneuve, David Morse, Peter Stormare.

Rohadtul megható film, csodálatos, bár kissé (nagyon) elvont, főleg a zenék, a musical betétek, egyszerűen lehengerlő alkotás. Bravó.

11/10 (ami engem megríkat, az az Elitbe kerül!)

Moziban sikeredett megnéznem ezt a filmet, sok helyen olvastam, hogy egy Eredet koppintás plusz romantikával, de nekem más jött le.

Van tehát egy szenátorjelöltünk, aki veszít a választásokon, és kimegy a mosdóba összeszedni magát a záróbeszédére. Ott találkozik álmai nőével, Elise-el, és teljesen felvillanyozódik. Nem sokkal később összefutnak a buszon. Ám ennek nem szabadott volna megtörténnie. A film szerint mindenkire van egy Terv, és ezt a Tervet ilyen muris kalapos emberek figyelik, nehogy eltérjen valahol is. Szóval a mi Mattünk eltér a tervétől, és bármennyire is próbálják elválasztani a nőtől, ő kitart.

Matt Damon és Emily Blunt a főszereplők, működik a kémia, jók a párbeszédeik és végül is ők ketten rendben vannak. Maga a film is rendben van, igaz nem egetrengető, de azért szombat délutáni mozinak nagyon jó. Na meg persze jó belegondolni, mi van, ha tényleg van sorsunk és az Elnök emberei (hehe) felügyelnek mindenkit, hogy a megírt útját járja.

Néhány baki ellenére

8/10

Nagy kedvenc. Nem túl Woody Allenes, meg mégis az, nem a legkönnyebb film, de nem túl gondolkodós. Allen egyértelmű kitérése.

Vicky és Cristina mennek Barcelonába nyaralni, két jó barátnő, Vicky realista és erkölcsös, vőlegénye van, Cristina keresi az útját, próbálja kifejezni magát, de eddig nem jött össze neki. Aztán találkoznak Juan Antonióval, aki elbűvöli mindkét lányt, de végül Cristina fog vele élni. Később megjelenik Juan Antonio neurotikus exfelesége, valamint Vicky vőlegénye is.

Főszerepekben Rebecca Hall és Scarlett Johansson. Rebecca Hall karaktere, Vicky igencsak komplex és néha becsap engem, hogy mégsem az a realista zombi. Kár, hogy a karaktere nagyon ellenszenves, a színésznő pedig szimpatikussá teszi. Scarlett nem rossz színésznő, itt tényleg egész jól játszik, csak vele meg fordítva vagyok, fantasztikus karakter lenne, mégis sótlannak érzem, és nem bírom elhinni neki a film feléig, hogy ő művészlélek. Aztán jön a képbe a két spanyol, Javier Bardem a tökéletes spanyol macsó festő, minden pillantásával levetkőzteti a címben említett hölgyeket. Penelope Crúz pedig egyszerűen az ideálom, elképesztő színésznő, élettelteli, gyönyörű és a legjobb pontja a filmnek, mikor ők ketten vitatkoznak, vagy egyáltalán együtt vannak a vásznon.

Gyönyörű tájak, jó zene, egyszerűség, fantasztikus színészek - ez a film igazán üt, de nem hagy mélyebb nyomot a nézőben. Az életükben nem változik semmi, éppen ettől lesz rohadtul hiteles a film.

10/10